vadistvan.profispori.hu

Beismerte már a hibáját

2018-01-16 15:13:18
Rovat: Profi - vegyes |
Megye:
Játékvezetők: Szabó Zsolt |


A csakfoci.hu exkluzív interjút közöl a TOP élvonalveli játékvezetővel, Szabó Zsolttal.

Szabó Zsolt ritkán tapasztalható őszinteséggel beszélt a magyar játékvezetők és a játékosok, valamint edzők közti viszonyról és arról is, hogy a bírók milyen büntetéseket kapnak egy-egy rosszul sikerült meccs után. A klubtulajdonosoknál a legjobb játékvezetőnek választott Szabó nem tartaná rossz ötletnek, ha a bírók jobban nyithatnának a közvélemény és a sajtó felé. Pozitívumnak tartja ugyanakkor, hogy 21 éves karrierje alatt mindössze egyszer „csalózták” le a szurkolók. 

 

Az elmúlt két évtizedben előfordult, hogy a szakma vagy épp a szurkolók választották meg a legjobb játékvezetőnek. Ezúttal a klubtulajdonosoknál végzett az élen. Mit jelent az Ön számára ez az elismerés?

 

– Arra is büszke vagyok, ha mondjuk, az én házam előtt van az utca legmagasabb fája, hát még egy ilyen díjra – kezdte Szabó Zsolt a csakfoci.hu-nak. – Ha 46 évesen a klubtulajdonosok többsége szerint jó teljesítményt nyújtottam a pályán, az egy rendkívül pozitív visszajelzés számomra.  Azért is értékes ez az elismerés, mert tudom, hogy ebben a szezonban voltak hibás döntéseim, de a vezetők ezen felül tudtak emelkedni és a teljes évet nézték, nem egy-egy meccs alapján döntöttek.

 

Megérdemelt az első helye?

 

– Ha azt mondanám, hogy igen, akkor azt állítanám, hogy én vagyok a legjobb magyar játékvezető. Ezt pedig egyáltalán nem gondolom így.

 

 

“Ennyire ne toljunk ki a csapatokkal”

 

A korábbi szabályok szerint idén már nem vezethetne az élvonalban. Úgy tudjuk azonban, hogy tavasszal még biztosan láthatják az NB I-es stadionokban a szurkolók.

 

 

– Így van. Az MLSZ követve a nemzetközi szabályt, engedélyezi a 45 év feletti játékvezetők további működését, abban az esetben, ha fizikálisan és szellemileg is megfelelnek az elvárásoknak. Megjegyzem, nem könnyűek a fizikai tesztek, évente négy alkalommal kell számot adni a fizikai felkészültségünkről, ahol a külföldi elit, a topbírók által is teljesített fizikai teszteket abszolváljuk.

 

Ez azt jelenti, ha teljesíti a teszteket, akkor akár 50 éves koráig is bíráskodhat?

 

– Ennyire azért ne toljunk ki a csapatokkal és a szurkolókkal sem…. Egyelőre a tavaszi szezon a biztos, aztán majd meglátjuk. Ebben a korban egy-egy sérülés már végzetes is lehet a pályafutás szempontjából, bár eddig szerencsésen elkerültek a sérülések.

 

Ha két „túlkoros” játékvezetőre (Solymosi Péter is folytathatja) szükség van, akkor ezek szerint rosszul állunk a bírók terén?

 

– Ez nem fekete-fehér. Én annak idején 24 évesen vezettem először az NB I-ben. Akkor azonban teljesen más volt a rendszer, 26-an tartoztunk az NB I-es kerethez, ahol egy félévben 2-3 meccset vezettem, azt is jól megválogatták, lehetett „próbálgatni”. Most 13-an vagyunk, jóval kisebb létszámú a keret. Ide sokkal nehezebb bekerülni egy fiatalnak, nehezebb kísérleti jelleggel bedobni 3-4 kevésbé tapasztalt játékvezetőt, hiszen manapság sokkal szorosabb meccsek vannak. Én egy 5-0-s mérkőzéssel kezdtem a pályafutásom, szerintem ebben a szezonban nem is volt ilyen különbségű meccs az élvonalban. Jelentősen nehezebb dolga van most egy fiatal játékvezetőnek.

 

Milyen jelenleg az utánpótlás a játékvezetőknél?

 

– Vannak pozitív hullámok, elég csak egykoron Puhl Sándor, Vágner László vagy manapság éppen Kassai Viktor nemzetközi sikereire gondolni. Ilyenkor mindig sokkal többen akarnak játékvezetők lenni. Az MLSZ JB célja elérni, hogy minél többen válasszák ezt a hivatást.  Sajnos az utóbbi időben volt lemorzsolódás, a törekvés iránya jó, de még mindig kevés a bíró, a megyékben előfordul, hogy egy játékvezetőnek 2-3 meccset is le kell vezetnie egy nap alatt. Fontos lenne, hogy a most induló megyei tanfolyamokon minél több fiatal jelentkezzen játékvezetőnek.

 

Az őszi szezonban meglehetősen gyakran „bíróztak” a vezetők, edzők és a játékosok is. Ennyivel több volt a hiba, mint a korábbi időszakokban?

 

– Nem hinném, hogy lényegi különbség lenne ebből a szempontból a mostani vagy épp a korábbi szezonok között. Sokkal inkább azt gondolom, hogy a 12 csapatos NB I-nek köszönhetően jóval kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, szoros meccsek vannak, ezért több játékvezetői ítélet kerül a középpontba.

 

Az edzők jellemzően a lefújás után – amikor még nem látták a kétes szituációt – mondanak véleményt és úgy gondolom sok esetben, ha megnéznék a visszajátszást egy-egy jelenetről, akkor lehet másképpen nyilatkoznának. Másrészt ma már vannak olyan meccsek, amelyeket 16 kamerával közvetítenek, szuper HD lassításokat láthatunk, így szinte nincs olyan eseménye a 90 percnek, amit ne lehetne kikockázni.

 

Az „őskorban” Bánó András-Kiss Péter páros másfél perces összefoglalóban számolt be a Híradóban a kettős rangadókról, a Népstadion tetejéről pedig aligha lehetett megállapítani, hogy Nyilasit szabályosan vagy éppen szabálytalanul szerelték. Ezzel csak azt akarom szemléltetni, hogy manapság sokkal inkább szem előtt vannak a bírói ítéletek, mint voltak korábban.

 

Ön szerint nem lehetne azzal megnyugtatni a szurkolókat, ha adott esetben a játékvezetők is nyilatkozhatnának a meccsek után és elmondanák a véleményüket a nagy port kavart ítéletekről?

 

–  Ami biztos, hogy van olyan rendelkezés, mely alapján az ítéleteinkről nem nyilatkozhatunk, és be kell tartanunk az erre vonatkozó szabályokat. Azon azonban érdemes elgondolkodni, hogy 2018-ban, amikor már az életünk szerves része a média, a játékvezetők pedig ugyanolyan szereplői egy-egy meccsnek, mint a játékosok, nem lehetne -e nyitni a közvélemény és a sajtó felé? Persze, akkor pedig felmerülne, hogy a bíró miről beszéljen és miről nem? Hol húzzuk meg a határt? Nem könnyű kérdés, de tény, hogy egy érdekes téma, hiszen a labdarúgáshoz mi is hozzátartozunk, mi ránk is kíváncsi a közvélemény.

 

A kiosztott sárga és piros lapjai alapján az élvonal szigorúbb bírói közé tartozik, ugyanakkor az elmúlt években valamelyest megbocsájtóbb. Egyetért ezzel?

 

–  A tényekkel nincs értelme vitatkozni. Én magam is úgy érzem, hogy a szigorúbb bírók közé tartozom. Az utóbbi 5-6 évben viszont korábbi önmagamhoz képest sokkal kedélyesebb vagyok, jó értelemben vett bölcsességgel rendelkezem. Ez nem azt jelenti, hogy elnézőbb lennék, de most már sokkal fontosabb számomra, hogy az ügyfeleim, vagyis a játékosok a lehető legelégedettebbek legyenek velem. Sokkal nyugodtabb vagyok manapság a pályán, és ezt sikerül átadni a közreműködőknek. Ha balhé van a pályán, akkor a lelátón is az lesz, ezzel pedig romlik a futball imidzse. Ez pedig senkinek nem érdeke. Nekünk támogatni kell a labdarúgást, annak fejlődését.

 

Másképp készül egy olyan meccsre, amelyen „balhés” játékosok szerepelnek? A játékvezetőnek van egy notesze a renitens labdarúgók listájával?

 

– Nekem nincs noteszem, a fejemben van minden. Ahogy én ismerem őket, úgy ők is engem. Amikor azt mondom egy-egy kemény szituáció után, hogy „Uram! Most megállunk!”, akkor tudják, nincs több dobásuk és visszavesznek a vehemenciából. Most már sokkal jobban kezelem a rázós helyzeteket, mint 20 évvel ezelőtt.

 

Ha mondjuk elnézek egy bedobást és reklamálnak, előfordul, hogy beismerem a pályán: tévedtem. Ezzel soha nem tudnak mit kezdeni a játékosok és megnyugszanak. Persze nem fér bele egy meccsen, hogy 15-ször mondjam: tévedtem. Ezek a kis apró finomságok is kellenek ahhoz, hogy nyugalom legyen a pályán.

 

Ahogy a játékosokat, úgy az edzők egy részét sem könnyű kezelni. Velük, hogy jön ki?

 

– Remekül. Rájöttem, hogy az edzőkkel kapcsolatosan sem az erőfitogtatás a legjobb megoldás.

 

Nemrég volt egy esetem, amikor a partvonal mellett az egyik edző az ítéletem után úgy hallottam, mintha azt mondta volna: „Mit fújtál, b… meg?” Nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam, hiszen távolabb voltam az esettől, de kifutottam hozzá, majd közöltem vele, hogy „menjen be”, egy kis hatásszünet után pedig hozzátettem, hogy „a technikai zónába”.

 

Lenézett a lába elé és azonnal visszalépett a zónába. Gyakorlatilag ezzel meg is oldódott a konfliktus. Nyilvánvaló, ha arrogánsan lépek fel, akkor az nem a megoldás irányába vezetett volna, hanem a konfliktus felé.

 

“A spori legyen magas és jóképű…”

 

A játékvezetők körében sem egyértelmű a videóbíró megítélése. Önnek mi a véleménye erről a technikai újításról?

 

–  Egyre inkább kihalnak a játékvezetői egyéniségek. A videobíróval lassan abba az irányba megy a játékvezetés, hogy a spori legyen magas, jóképű, szépen fusson és jól mutasson a tévében. Sajnos ezzel kivesznek azok a tradicionális játékvezetői képességek, amelyek kellenek ahhoz, hogy egy meccset le tudjanak menedzselni. Csökken a konfliktusmegoldó adottságuk, nem vállalnak fel döntéseket, hiszen úgyis mindent rámondanak a fülükre. Éppen ezért, én radikálisan leszabályoznám a videóbíró használatát, csak az egyértelmű szituációkban – 11-es, gól, nem gól – alkalmaznám.

 

Az elmúlt 21 évben több rázós meccset is vezetett. Milyen a viszonya az egyes klubok szurkolóival?

 

 

–  A szurkolók azt hiszik, hogy otthon van egy szekrényem, amit, ha kinyitok, kiesnek belőle a pontok, amiket az ő csapatuktól vettem el… A szurkoló ilyen, el kell fogadni, csak akkor foglalkozik a bíróval, ha kikap a kedvenc csapata. A 21 év alatt azonban mindössze egyszer, a Rákóczi úton „csalóztak” le, ami azért nem rossz arány….

 

Van olyan, hogy egy játékvezetőt letiltanak egy-egy csapat meccséről?

 

– Hivatalosan erről nem kaptunk információt, de ha évekig nem jutunk el valamelyik csapathoz, annak nyilván van valami oka. Ha valakinek zűrös meccse van valahol, akkor két hét múlva nem fogják visszaküldeni ahhoz a klubhoz. Az ugyanis senkinek nem lenne jó, ez egy teljesen normális, bevált küldési metódus.

 

A bírókat is megbüntetik

 

A szurkolók sokszor kérdezik, hogy egy játékvezetőt megbüntetnek-e, ha súlyos hibát vét?

 

Ahogy a játékos egy gyengébben sikerült meccse után a kispadon találhatja magát, úgy előfordulhat, hogy hetekig nem vezetünk meccset, sőt, köztudott az is, hogy a díjazásom is függ attól, hogy a játékvezetői ellenőrtől milyen osztályzatot kapok az adott mérkőzés után.

Amióta hivatásos játékvezetők vagyunk, sokkal szigorúbb a számonkérés és sokkal komolyabb a kontroll is, de azt gondolom ez így rendben is van.

 

Hosszú pályafutása alatt mi volt a legnagyobb tévedése?

 

– Azt hiszem, a szurkolók most rengeteg döntésemet fel tudnának emlegetni. De igazából a legnagyobb ciki az volt, amikor partjelzőként vettem részt a Haladás – Videoton meccsen úgy húsz éve. Balassa Péter 6 méterről a léc alá vágta a labdát, de a labda átment a hálón. Sajnos nem adtuk meg a gólt. Mihalecz István az egyik legnyugodtabb edzők egyike, de akkor a kezdőkörben kellett lefogni…

 

 

A játékvezetők hogyan készülnek a tavaszi rajtra?

 

– Január első hetében megkezdte a keret a felkészülést a szezonra, hiszen tudjuk, hogy nehéz meccsek várnak ránk tavasszal, így most a futócipő és a teljesítménymérő óra, ami minden nap bekerül a táskába. Kemény időszak ez nemcsak a csapatoknak, hanem nekünk is, de persze alig várjuk, hogy belefújhassunk közel egy hónap múlva a sípba, mert a szurkolók és a játékosok mellett mi is a meccseket várjuk.

PRIVACSEK ANDRÁS